A mai nap a közlekedési eszközök napja! Na jó, Buddha napja is! Nana állomástól egyet a Skytrain-el (Asok), itt átszállás a metróra végállomásig (Hua Lamphong) innen sétát terveztem a Palotáig, ahová el is indultam annak rendje és módja szerint, miután irányba álltam, mire egy hely ismerkedvén megkérdezte hová is megyek! Vagy legalábbis mi a szándék! Én mit sem sejtve elárultam neki, mire odavitt egy ujságoshoz, hogy arra ma ne menjek, mert ma épp arra tűntetnek, viszont javasolja, hogy tuktukkal menjek el a folyóig (hogy-hogynem lett is egy tuk-tuk-os azonnal (kinőtt a földből) aki 30Bt-ért elvitt a folyóhoz, na itt esett le a turpisság, hogy nem az Chao Phraya Express kikötőbe vitt (hanem a posta mögé), ahol rövid alkudozás után (-200Bt) több mint másfél órát száguldoztunk (én egyedüli utasként) egy olyan hajóban, amit egy 12hengeres (na jó lehet, hogy csak 8) valami teherautóból kiszuperált motor hajtott, amikor sofőrunket beterítette egy hullám kicsit visszább vett a sebességből! 🙂
Boat
Driver
Elvitt először északra, a régi folyóra, majd onnan vissza. wat Arunhoz, itt ki akart rakni, mire mondtam, hogy én a “hosszú” túrára fizettem menjünk de iziben tovább, így kicsit kelletlenül de aztán beálltunk a zsilipbe, hogy “leússzunk” a csatornába, ami a folyótól nyugatra tesz egy szép nagy félkört, érintve számos szentélyt, félig vagy akár teljesen vízre épült házakat! Természetesen az utazó lehúzása, nem maradhatott el.. (azt nem írom, hogy újabb): több alkalommal láttam már, fotóztam is, hogy egy kis kenuszerü fullosra pakolt csónakocskában haladnak egyének a vizen (szigorúan evező hajtással), mígnem az egyik ilyen néni – biztos Guiliban tanult a tutajosoknál – a hajónk mellé “pattant” és megpróbálta rámsózni a portékáját. Egy ideig küzdött, de nem kellett sem a gagyi Buddha, sem gagyi kulcstartó, na ekkor taktikát váltott: “akkor vegyek sört a sofőrnek” mondta! Na mit csinál erre az utazó, na nem 100Bt-ot azért nem fizet ki egy sörért a sofőrnek, de 60-at igen, jobb a békesség, ki tudja melyik csatornában válnak meg egyébként a “sofőrt sörre megnem hívó utazóktól” – s így még a borravalót is letudtuk! :)Újabb zsilipelés – szerintem még soha nem zsilipeltem, és most, öreg koromra jöttem rá hogyan is működik a zsilip… – után maradt az elköszönés a sofőrömtől – a becsületesen nem itta meg iziben a sört hanem eltette estére – és a kikötés a Wat Arun-nál!
Wat Arun
A templom, szentélyek, Buddha szobrok, a díszesség még mindig lenyűgözőek! Itt a képek és a látvány majd magukért beszélnek. Komppal át a folyón, túlsó oldalon a Palota & Wat Po, mivel már közép délután lett, így csak a Wat Pho-ra koncentráltam, ahol többek között látható a 46m hosszú fekvő Buddha. A Wat Pho szentélyeinek végigjárása majdnem napnyugtáig tartott, így viszont ezt már tervezetten vártam meg (igaz egyre hidegebb volt, pullover persze nem volt nálam, 20 fok alá is mehetett ott a folyóparton…) így tudtam fotókat készíteni a kivilágított Wat Arun-ról.Ugye az elején említettem, hogy a közlekedési eszközök napja a mai: Chao Phraya Express hajó majd a Skytrain másik vonala juttatott haza(még mindig nagyon hideg volt!)A telekommunikációról annyit, hogy az internet működget, az email ok, skype chatelésre ok (hivást nem próbáltam), VOIP telefon nem igazából használható kb 10másodperc deley, VPN döglassú…Ma megvolt az első Chang is… Nálam ő a nyerő! 🙂 András barátomnak üzenem, hogy üveges volt, így most ázik…Holnap Nonthaburi Market & Grand Palace & Wat Phra Kaeo
Reclining Buddha
Wat Arun at Sunset
Follow
