Cairo-nál tartottunk… volt pár óra amit eltöltöttem a terminálban, találtam egy igen lassú és csak a normál internetre használható wifit (sem email, sem vpn, semmi nem ment csak a web), mivel már mikor leszálltunk sötét volt, így repülőket sem lehetett nézni! Az iPad-en lévő e-book hegyekkel akár napokat is el tudtam volna tölteni… Így hamar elrepült az idő, mígnem be lehetett szállni a 777ER-be! 🙂 ez igen szép nagy madar! Nem is emlékszem, hogy utaztam, volna-e már ekkorával! Felszállás után Sínai félsziget fölött emelkedve irány kelet! Integettem Katinak Qatar-ba, kb. 12km-re voltam, igaz függőlegesen! Sikerült aludnom is valamicskét, mikor a két belül ülő épp nem akart mosdóba menni. Ébredés után nem kellett volna megnézni az útvonali monitort, észak india fölött repültünk… Nagyon közel volt Nepál… Nagyon! Ha nem tudom, hogy télen az nem jó, szívesen kiszálltam volna, Annapurna Circuit, Everest BC, Mera Peak, Kathmandu maga… Na de Thaiföld is érdekes lesz, új hely, kaland a javából!
Suvarnabhumi: egy terminál, egy repülőtér ami a világ bármeny pontján megállja a helyét, az immigration itt is kb 1 óra mint pl Londonban 🙂 a gyorsvonat azonkívül, hogy agyon van hűtve, harminc percen belül beszáguld a városba (Makkasan Station). Egy “rövid” városnéző taxizás (nem én kértem, viszont legalább a taxióra alapján kellett fizetni!!) meg érkeztem a szállásomra (Sukhumvit negyed), ami délkelet ázsiai viszonylatban közepes (otthon kb. 1986-os kollégiumi színvonal), na jó tudom van itt Sofitel & Hyatt is, a különbözetnek lesz helye máshol!
Következő napirendi pontok a közvetlen környék megismerése és gsm kártya beszerzése volt. A Sukhumvit Road a Stadionig tele van utcai árusokkal és hiper elegáns plázákkal, kb. úgy mintha a westend a kőbányai piacon keresztül lenne megközelíthető! A plázákban tényleg az összes világmárka kapható, tüdőgyulladás mellett, mert úgy 17 fokra hűtik az épületet! Ezt tényleg nem értem, itt mindenki amerikában tanult, vagy mi!!???
Vacsora gyanánt – természetesen az utcán – elsőnek még szolidan, elfogyasztásra került sült virsliszerüség jó édes&csípős szószban, majd utána egy másik helyen sült tészta (ANTSZ hajrá!!!) Mivel a Sukhumvit negyen tele van bárokkal, nem okozott gondod a helyi sört megkostolni (Singha nyert, ő lett az első). Az esti szociologiai tanulmány részeként – a sörözés közben – sikerült megfigyelni, hogy a brit pasik miért is járnak ide… Akit ez a rész érdekel bővebben, szintén sör mellett szívesen mesélek neki!
Azért mindent nem próbáltam ki első este…