Bangkok 3. nap

Az északon lévő piacról még az éjjel letettem, kb. 0200 körül sikerült visszaérnem a szállásra a Sukhumvit egyik jeles műintézményéből, ahová a wifi & a sör miatt mentem CSAK! A mellettem ülő svéd bácsi is – közel 70 éves, már 140!!!-edszer van Thaiföldön, kínában dolgozik, mindig itt áll meg… vajon miért is?? (Sajnos ezt a történetet a blog olvasói nem tudhatják meg, mert a blogmotor cenzúrázza a bejegyzéseket és a fotókat!) nézett is rám hülyén mikor egész este a sörrel és az iPaddel foglaltam el magam!
Persze közben kicsit meg is éheztem, de ennek megoldására szerencsére gondoltak a helyiek; mivel egész este az orrom előtt sütötték a pálcikás húsokat, fel sem merült bennem, hogy ez ne lenne jó… Jól is esett, de reggel úgy ébredtem, hogy “csúszik a kuplung”… 2 menet után minden rendben, indultam is a piacra (Khlong Toei Market), amit Ákos barátom javasolt. Az odaút a már csukott szemmel is ismert metróval volt, leszállás után kicsit meglepődtem, hogy alig haladt más rajtam kívül ebbe az irányba, de végül megláttam a piacot egy felüljáróról egy készülő népünnepély kiséretében, vasárnap lévén, ugyanis mindenki tüntetni ment (ez még később is visszatérő téma lesz). A piac az nagyon-nagyon-nagyon durva! Az egy dolog, hogy a feléről nem tudtam, hogy az mi, az hogy rizsből van vagy tíz féle, fokhagymából vagy 4-5 féle, békákból is vagy 3-4 féle, az ismeretlen gyümölcsök, zöldségek száma hamar eljutott a meghatározhatatlan szintre. Tényleg hatalmas élmény volt látni a forgatagot, a munkatempót – kezdem érteni itt miért nincs válság (de erről is lesz később…) Élő kacsát, halat, csirkét a kiválasztás után a helyszínen a vevő kívánsága szerinti mértékben dolgozzák föl, készítik elő.

Nagyjából két óra bámészkodás, filmezés után jónak láttam a Khao San Road felé venni az irányt, újjabb két megállót mentem Si Lom-ig, innen gondoltam, megyek egy BTS megállót gyalog, a piacnál lévő fesztiválozók számosságából nem gondoltam arra, hogy máshol kicsit többen lehetnek, itt már kicsit nehezebb volt átjutni a Lumphini park oldalára, ami félig tele volt a majálisozókkal. Itt még mindíg nem volt gyanús a dolog, séta tovább a Siam állomás felé, itt már gyakorlatilag a kereszteződés le volt zárva, tele színpaddal, emberekkel, a skywalk fullos, a BTS jegyvásárlásnál emberek óriási sorokban, mivel úgyis egy megállót akartam menni, mentem inkább tovább gyalog (nem mintha ez gyorsabb lett volna az úttesten is ülő, helyi műholdvevőket kihangosító “állomások” környékén!)


Egy idő után persze elértem a megállót, ahonnan egyébként is taxival v. tuk-tukkal terveztem menni, került is egy, aki mondta, hogy be nem tud vinni, de a Democracy Monument-ig megpróbál, na ez majdnem sikerült is neki olyan 800m volt a Monument és onnan még kb. 900 a Khao San Road. Az első 800m kb 2 óra volt! Ennyi kellett ahhoz, hogy az egyébként az út közepén ülő, sípoló, a zenét közösen éneklő tömeg szélén, ahol 1-1 ember áthaladására alkalmas helyet szorítottak annak a néhány százezer marharépának (magamat is idértve), aki nem tudott leülni és tüntetve jól érezni magát (szerintem csak ezen a helyszínen voltak vagy 2 millióan; ezt agy Wales-i sorstárssal próbáltuk meghatározni miközben 3 lépés/perc sebességgel haladtunk, és valahogy egymás mellé keveredtünk).




A szervezésről annyit, hogy a mentősök fagyasztott nedves törlőkendőket osztogattak (free of charge), de az egyik helyen egy tál tojásos, zöldséges rizst is a kezembe nyomtak, jó csípős szósszal és szervezők terelték a népet, hogy egyik irány jobb, a másik bal oldalon haladjon. Az emlékmű mellett indult egy út észak felé, arra ki tudtam szabadulni a tömegből és egy kerülő, de sokkal rövidebb idő alatt elértem a várva várt Khao San Road-ot. Végig sétállva rajta, meg kellett állapítanom, hogy a turisták száma messze a legmagasabb a városban. Egy curry-rizst el kellet fogyasztanom, jól megéheztem a szedületes sebességű sétában!

Mivel tudtam merre mozog (vagyis inkább nem mozog) a tömeg, északfelé kisétálltam a negyedből, mosolyogva nézve azon Thai és külföldi egyéneket, akik a rossz irányba próbáltak meg taxit fogni, ami 150Bt-ért nagyon gyorsan elvitt a Baiyoke Sky Tower-hez, ami Thailfold legmagasabb épülete, világ ranglistán pedig a 48. helyen van – 304m magas. 300Bt-ért felvitt a lift a 84. emeletre, ahol egy forgó talapzat gyakorlatilag néhány perc alatt körbemutatta a várost a lemenő nap fényében. Az ár tartalmazott egy italt is a 83. szinten, ami mellett (Chang) megvártam, hogy teljesen besötétedjen, és kinéztem a hazafelé vezető utat is.


Séta közben kifigyeltem, hogy egy építkezésen ezerrel betonoztak, sorban àlltak a betonkeverő autók is (Vasárnap 2100 körül)…