Kelés reggel hatkor, na jó. az ébresztő tényleg akkor kezdett szólni, de szerencsére van rajta szundi! 🙂 7 óra néhány perckor így is sikerült útra kelni, megállva kendvenc fánkosomnál aki ma már bónusz “valamit” is adott, az is finom volt!
A jól ismert BTS (még mindig hideg… de kéznél a polar) az északi végállomásig (Mo Chit), itt mindössze a Northern Bus Terminalt kellett megtalálni, ez nem volt egy egyszerü feladat, nem igazából értem a logikát, hogy mind a BTS-től, mind a MRT-tól kb. 2.5 km-re teszik a busz állomást, elég hülyén nézhettem ki felpakolva (elől&hátul hátizsák+oldalt fotós táska), két dolog vígasztalt: biztos láttak már nálam hülyébbet is és az is, hogy egy hegymászás során még akár több napi kaját és hálózsákot is kell vinni némi szintemelkedéssel egyetemben! 🙂 Érdekes volt megkerülni a teljesen kihalt Chatuchak piacot is, lévén hétvégi piac…
A buszjegy vásásárlás is igazi vicces, van számtalan (kb 100) kis ablak/fülke/pult, ahol különböző cégek buszaira lehet jegyet venni, megmondod, hová akarsz menni, jó esetben átirányítanak egy másik ablakhoz, az elsőre természetesen belefutottam a “lehúzásba” kisbusszal Ayutthaya 70Bt+70Bt a nagy csomag miatt (értem én, elfoglal egy utas helyet), mondom neki (hölgy a 18-as pultban) én nagy busszal szeretnék, erre ő: az csak du. 5-kor indul, jóhogy nem hittem neki, kis próbálkozás után a külső és további belső jegyárusok végiglátogatása után eljutottam a 23-as ablakhoz, ahol 65 Bt-ért kaptam jegyet a 0900-kor induló nagybuszra, egy másfél órás robogásra Ayutthaya-ba. Bye-bye Bangkok! Jelentem a buszt is agyon hűtik és úgylátszik a föld bármely járművén képes vagyok percek alatt bealudni (a régi reptér még megvolt!)
Picit több mint egy óra alatt meg is érkeztünk, mivel a buszállomás megközelítése során kimerítettem a napi 2hátizsákos+fotósövtáskás gyalogtúra kontingensemet, így kapva kaptam az alkalmon, hogy a tuk-tuk-os 50Bt-ért elvigyen szállásomra kb 1.5km-re, a Prom Tong Guest House-ba! Ez az amire vágytam, kínai túrázásom során számtalan kedves, professzionális, guesthouse-ban sikerült kis csapatunknak megfordulnia, ez pont ilyen szuper, a szoba, a reggeliző terület, a vendéghez való hozzáállas, minden! Erre egyébként egy köztünk elhangzott mondat is jó példa: én: “this is a lovely place” a hölgy: “I am glad that you found us”!! (mivel ezt a részt már este írom az a néhány ezer szúnyog kimaradhatott volna a programból, ami a blogírás közben agyoncsíp…)
Azonnal kaptam szobát is, pedig a “hivatalos” checkin time előtt voltam jócskán, így viszont egy villám lepakolás után nekkindultam az első szentélynek, ma az első nap, hogy az idág a hátizsák mélyén lapuló (ez erős túlzás, inkább kilógó) Manfrotto 755B/701RC2 fotós/videos állványt magammal vigyem! Slidert nem hoztam! Sem GlideCam-et! Egyébként megnyugodtam, vannak még hasonló marha répák mint én, egy francia párt láttam ebéd közben, a lány úgy pattant fel a motorra a pasija mögé hogy a vállán lógott a statív rajta pedig egy 60-79cm-es slider! Később mikor láttam őket BlackMagic PocketCinemaCam-el tolták! Volt náluk Sennheiser microport is… 🙂 (ennyit a szakmáról!)
Akkor irány a szentélyek! Érdemes megvenni 220Bt-ért a hat szentélyre szóló jegyet, mert egyébként 50Bt/szentély, két hónapig érvényes! Ma négyet szerettem volna a hatból megnézni, az utolsó kicsit pörgősen de az is sikerült! Ebben közre játszott az is, hogy a Wat Phra Ram-ban elkezdtem beszélgetni Vincent-el San Francisco-ból, nagy utazó a srác párszor már járt erre, 2006-2007-ben egy évet utazott a környéken, imádja, második (vagy első???) otthonának tekinti, most épp dél koreában próbálkozik valami munkát keresni majd, hogy itt tudjon lenni a környéken, meséltem, neki az SFO-ban eltöltött “délutánunkról” nagyon komolyan nevetett a story-n! 🙂 mikor előszedtem a telefonomon a képeket a napfogyatkozásról és SFO-ról amin egy Toyota Previa van és a Cable Car azt mondta, három háztömbre lakik onnan!! Gyönyörűen kicsi ez a világ! 🙂 Érdekes volt beszélgetni vele, ezért szeretek így túrázni, mikor nem hajt a busz indulás és a következő program!
Ayutthaya 417 éven keresztül volt Thaiföld(Siam) fővárosa, ez volt egyébként délkelet ázsia legbékésebb, legtovább fennmaradó és stabil fővárosa. Számos király (33) és királyi dinasztia uralkodott itt a 4 évszázad során 1350-től 1767-ig, mikor is a Burmaiak lerombolták a várost!
Sorrendben a következő négy szentélyt látogattam végig: Wat Maha That, Wat Ratchaburana, Wat Phra Ram, Wat Phar Si Samphet. Szerintem a fotók magukért beszélnek, az hogy melyik király mikor építtette most kihagynám! 🙂
Természetesen a Wat Phar Si Samphet-nél rámsötétedett, így a szállás felé sétállva még elkészült két ékszakai kép is a Wat Phra Ram-ról és a Wat Maha That-ról.
Vacsora közben egy másik amerikai srác mellé ültem (természetesen az utcán), aki arról mesélt, hogy egy helyi iskolában matekot és tudományt tanít angol nyelven pár hónapja. Het 24 órát ad, a gyerekek jól lefárasztják de élvezi, még egy évig marad a tervek szerint! Vacsora nekem jó tartalmas leves volt, csirkehússal, zöldség hegyekkel és tofuval.
One Response to Irány Ayutthaya