Ma kicsit hektikus reggelre
ébredtünk, mivel össze kellett pakolnunk a szobából kiköltözni mert egy
éjszakai vonattal utaztunk tovább Datongba. Irány tehát a mai tervnek
megfelelően a nyári palota, szerencsénk volt mert időközben megépült egy újabb
metró vonal (a 2009es könyvhöz képes és ahoz képest, hogy Linda tavaly itt járt
és akkor még nem volt…). Így sikerült néhány átszállással eljutni a nyári
palotához. Azt kell mondjat tudtak élni! J Egy hatalmas park, hatalmas tóval, pavilonokkal,
séta utakkal. A hercegnőnek nem lehett sok gondja az életel, és gondolom neki
nem gyalog kellett felmásznia baromi meredek lépcsőkön a 30fokban és 95%
páratartalomban (15kg fotósfelszereléssel a hátán J). Mindenesetre lenyűgöző volt, kár hogy a látást –
szokás szerint – korlátozta a párásság. Mivel a nyáripalotában relative sok
időt eltöltöttünk, így a napra betervezett Lámatemplomot átugrottuk a
programban és egyenesen az ég templomához metróztunk, miután egy utcai
kifőzdében éttünk néhány jó falatot… (nekem már úgyis mindegy cimszóval). Közben
lekoordinátuk Anettékkal (egyik nagyon régi ismeről lánya aki barátjával épp
Pekinben tartózkodott), hogy csatlakozunk egymáshoz a délután folyamán egy
Pekingi kacsa kóstolóra. Így is lett, miután végig vánszorogtam az ég
templomát, ami a város szíveben valószínütlenül hatalmas parkban található. Az
ég templomában végezték az áldozatok bemutatását a kedvezőbb termés és a jó idő
reményében.
Tervezett találkozónk előtt
elkezdett esni az eső, ami az egész este folyamán csak az intenzitásán
változtatott. Ez persze nem szegte kedvünket a kacsa lelőhely felkutatásában és
a megrendelt kacsa elfogyasztásában. Megint csak meg kellett állapítani, hogy
tudtak élni az öregek (egy évszázaddal ezelőttig csak királyok éhettek ilyet, ez csak akkor változott mikor
munkanélküli királyi séfek éttermeket alapítottak Peking körül). Nagyon jó volt
az is, hogy Anettékkel tudunk beszélgetni kicsit, meséltek a vasutas
tapasztalataikról is. Erre pedig igencsak szükségünk volt mert kicsit izgulva
vártuk az éjjeli indulást Datongba, a Pekingi Nyugati pályaudvarról amit
metróval közvetlenül nem lehet megközelíteni csak 1.5 km gyaloglással a
legközelebbi metrómegállótól (az már csak hab volt a tortán – vagyis inkább víz
– hogy ömlött az eső! Vonatunk
úgynevezett Hard Sleeper kategória volt, ami az európai couchettes-re hasonlít
a legjobban (6 utas egy „fülkében”, 3 szinten, aminek nincs ajtaja a
folyosóra). Az egész napi „menés” (minden területen! J ) után engem már semmi nem zavart, kicsit olvastam,
készültem a másnapra, majd simán végig aludtam az éjszakát, még hajnali
érkezésünkkor gondoltam is hogy megyek még egy kört…
A metroról nem írtam még
részletesen, a lényeg, hogy a vonalak nagyon ki vannak találva, az egész
járatszervezés, vonalszervezés, a bejutás az állomásokra, az aluljáróból a
felszínre jutás is hatalmas ötletekkel van segítve. Az itteni fejlesztők
valószinü elmentek Londonba, Párizsba, New Yorkba és minden jó ötletet
ellestek. ’ dolgot nem tudtam megszokni: minden bejárat előtt egy csomag
ellenőrzésen kell átmenni (mint a reptéren), ez napi sokszori metrózás esetén
már kissé idegesítő tud lenni… Értem én, ránk vigyáznak. Egy jegy egyébként 2Y
ami kb. 70Ft. A szerelvények néha tömöttek, de klimatizált mind, minden tiszta
és rendezett.
 metro
|
 Nyári Palota
|
 Ebéd az utcán… 🙂
|
 Ég temploma
Temple of Heaven |
 Készül a Pekingi Kacsa
|
 Pekingi Kacsa
|
Akik kiváncsiak a megtett útvonalra (a metró természetesen egy nagy ugrás lesz, mivel a föld alatt nincs GPS 🙂 )
http://www.a-trip.com/tracks/view/60590
Follow
