Datong: Yungang Shi Ku (Yungang Barlangok)

Posted by Sandor Maracsko on 2010.Sep.18

Datongi szállodánk nagyon kellemes volt. Kedvünket már előre csak az egész éjjel ömlő eső szegte. Úgy látszik maradt még a monszunból erre a tájra is (egyébként csak egy normális hidegfront vonult át éjszaka, zivatarok és eső kíséretében, alapvetően jót is téve nekünk, de erről majd később…) Sikerült is volna egy nagyon jót aludni, ha nem kellett volna 6:15kor kelni. Pakolás, reggeli (merthogy az is volt a szállodában) után leraktuk csomagjainkat a szállodai megőrzőben, majd mivel az eső kezdett alább hagyni, a Yungangi barlangok buszos (értsd: tömegközlekedéssel) való megközelítése mellett döntöttünk (a szállodai taxisok legnagyobb bánatára J ). A recepciósokkal akkurátusan leírattuk kínaiul az átszálló végállomás nevét, a Yungang Shi Ku-t kínai karakterekkel, hogy csak lobogtatni kelljen. Előző nap délután óta próbáltunk pontos információt szerezni arról, mellik busz is visz oda, de 100%-ig hihető választ senki nem tudott adni (a Lonely Planet által elmített közvetlen 3-2 az nem létezett). Maradt tehát az állomásról induló 4-es busz a másik végállomásig (amit nem sikerült felismernünk, de a sörőr éber volt mert kb 1 megálló megtétele után megkérdezte „mi a rákot keresünk mi még itt???” és hatalmas karlengetésekkel letessékelt a buszról, mindamellett mutatta a visszafelé követendő irányt is. Egy kis reggeli séta Datong ezen kerületében úgyis ritkán ismételhető, így nem álltunk ellen! J Visszatérve a másik buszvégállomásra (amit úgy lehet elképzelni ha nálunk egy normál buszmegállóra gondolunk ahol kb 2 hete nem jött busz és néhány száz ember már összegyűlt) lobogtattuk papírunkat a felirattal és a busz számával (3-1) amire fel kéne szállnunk! Erre ők lelkesen „mondták”, hogy az éppen bent álló 17-es nekünk teljesen jó! Na ezt nem igazából értettük, de végül mellénk csapódott két egyetemista angol nyelvet már látott lány akik biztosították, hogy a 17-es márpedig jó lesz, sőt ők is azzal jöttek, fel is szálltunk vagy százan a hetven személyes buszra, de végül is jól éreztük magunkat, mert láttuk előttünk a célt, Buddha szobrait a barlangokban. Közben kikérdeztük, a lányokat, hogy mi is van a 3-1-es busszal? Azt mondták, hogy az éjjeli eső elmosott utakat, így az nem jár. Szóval igen, itt a városokban a csatorna az nem igazából ismert fogalom, ha esik az eső akkor az az utcán hömpölyög amerre csak akar, és ott áll meg bokáig, ahol éppen csak akar. Meg persze mossa le a fél domboldalt. Így részben nekünk nagyon jót téve mert levegő párássága jelentősen csökkent, így a látástávolság nőtt, sokkal szebb fotókat lehet készíteni, viszont veszélyeztette kijutásunkat azzal hogy elmosta az utat (hatalmas tócsákat még láttunk is amit mindenki próbált kerülgetni). Jó is lett volna minden már a 17-es buszon, amíg neki nem mentünk egy kisbusznak, így megálltunk az út közepén és vártunk, vártunk, vártunk. Mígnem meg nem untuk nagyon – a helyiek teljesen nyugodt viselkedését – és a várakozást. Leszálltunk erről a buszról próbáltunk taxit fogni. Egyet sikerült is relative gyorsan, de hetünknek kettő kellene… Segítőink még mindig velünk, megállt egy közepes busz amiről kiderült, hogy 3-1 (mégis tud járni), felpréseltük magunkat erre segítőinkkel együtt. Ezen a buszon is hatalmas volt a hangulat (szerintem)! J Leszállva az barlangok előtti elágazásnál már csak egy helyi nyitott minibusztranszferrel kellett eljutnunk a Barlangokhoz. Önkéntes kísérőink a bejáratig velünk voltak, nagyon megköszöntük nekik a segítséget, majd bementünk, hogy a Buddhizmus szellemisége megérinthessen minket. Az általuk rajzolt térképvázlat szerint kezdtük a bejárást (kárvolt… hallgatni kellett volna a Lonely Planet-re, mert ott az írták, hogy fordítva…) a kalandos buszozás miatt kissé rövidült időben. Mindenesetre egyik ámulatból estünk a másikba, Sakyamuni az 5. barlangban. Hatalmasságával nyűgözött le. A többi barlangban is rengeteg buddha szobor, a barlang kövéből kifaragva. A barlangokat tartalmazó fal látványa is egyszerűen csodás! (sajna a központ barlang szentélyekben lévő szobrokat pont nem lehetett fotózni (1-2 lopott kép talán sikerült). Úgy gondolom csapatunk bármely tagja nevében mondhatom, hogy mindenképpen megérte ezt a csodát megnézni, és visszaemlékezni három évvel ezelőtti túránkra ahol még közelebb voltunk a működő buddhizmushoz. Igazán kár, hogy nem úgy terveztük, hogy akár 1 teljes napot eltöltsünk itt. Jó lett volna leülni, élvezni a látványt és a gondolatokat!

Arról sem írtam még, hogy általában elég „érdekesen” nézek ki, hátamon a kis hátizsák (esőkabát, esőnadrág és a technika egy jó nagy része, netbook, töltők, hangrögzitő), elöl-oldalt pedig a karácsonyra kapott szuper fotós övtáska, ami nagyon jó, belefér mind a 3 optika, a mikrofon, a tartalék akkuk és a kártyák, nagyon örülök neki, hogy kaptam… 😉 , meg még persze viszem a kis statívot is (persze néhányan nem néznek teljesen normálisnak, de megnyugodtam mert pl. a falon is találkoztam hasonló „nem-normális” kollégával!

Visszafelé – a változatosság kedvéért – egy sokadik busszal (37-es) tértünk vissza Datongba, ahonnan már a jól ismert 4-es busszal, kb. a reggeli idő fele alatt már a szállásunkon is voltunk. Gyors ebéd (tésztaszeletelés forró vízbe…), a csomagok összeszedés után célba vettük az állomást, ahonnan a következő „szálláshelyünk” és a következő kb. 16 óra kötelező programja indult. Ezt a bejegyzést is erről a vonatról írom, helyi idő szerint 23:30 körül. Kalandok itt is voltak: kommunikációs próbák kínai utastársainkkal (honnan jöttünk, mikor születtem, stb.), szénnel működő vízforraló boiler, „nem annyira illatos lábú” – magyarul ROHADT büdős! utastárs Géza „kabinjában”, instant tésztaleves elkészítése és elfogyasztása szerintem ezekről majd a személyes beszámolókban. Most épp áll a vonat. Egyenletes horkolás és szuszogás hallatszik minden irányból, néha valaki elhalad a folyósón, rövid dudaszó és meg is indulunk, jaaa, hogy ez „……….. alsó” megállóhely volt! Jó éjszakát!